A lyukfűrész hajtórúd alapvető jellemzői a szerkezetében, funkciójában és mechanikai tulajdonságaiban rejlenek. Kialakításának célja a stabil erőátvitel, a pontos pozicionálás és a megfelelő teherbírás- biztosítása.
Szerkezetileg a hajtórúd jellemzően egy rúdtestből, egy összekötő végből és egy szerszámrögzítő végből áll, amelyek karcsú, merev szerkezetet alkotnak. Az egyik vége a fúrótokmányhoz csatlakozik, általában egy hatszögletű vagy hengeres szárszerkezet. A másik vége rögzíti a lyukfűrész vágófejét, így meneteken vagy hornyokon keresztül szilárdan rögzíti. A középső rész általában egy tömör fémrúd, amelyet a nyomaték átvitelére használnak.
Az összekötő rúd alapvető funkciója, hogy stabilan továbbítsa a forgási erőt, miközben egyidejűleg dolgozik a vezetőfúróval a pontos pozicionálás érdekében. A nagy sebességű-forgóvágás során meg kell őriznie a koaxialitást az excentricitás elkerülése érdekében; ellenkező esetben közvetlenül befolyásolja a furat kerekségét, és még a szerszámot is károsítja. Ezért magasak a megmunkálási pontossági követelményei, különösen a csatlakozási pont illesztési hézaga, amely szigorú ellenőrzést igényel.
A hajtórúdnak nagy szilárdsággal, jó szívóssággal és fáradással szembeni ellenállással kell rendelkeznie, hogy ellenálljon a pillanatnyi ütéseknek és a lyukfűrészelés közbeni folyamatos nyomatékterhelésnek. Ezenkívül bizonyos fokú merevségre van szükség, hogy megakadályozza a feszültség alatti hajlítást vagy vibrációt, így biztosítva a sima vágási folyamatot. Összességében, bár egyszerű alkatrészről van szó, magas követelményeket támaszt az anyagokkal és a megmunkálási pontossággal szemben.
