A fémfűrészlap "összecsukása" a megfelelő tárolási módra utal a szállítás, tárolás vagy csere során. Mivel a fémfűrészlapok bizonyos fokú rugalmassággal és merevséggel rendelkeznek, a nem megfelelő összehajtás könnyen maradandó deformációhoz vagy akár töréshez vezethet.
Kézi fémfűrészlapoknál bevett gyakorlat az, hogy a pengét óvatosan nagy ívre hajlítják, mielőtt többször feltekernék a tároláshoz. Kerülje el, hogy minden ponton erőszakkal éles szögbe hajlítsa; ehelyett egyenletesen ossza el a hajlítást a teljes hosszon, hogy csökkentse a helyi feszültségkoncentrációt. A pengét általában három-négy hurokra tekerik, majd kábelkötegelőkkel vagy gumiszalaggal rögzítik.
A gépi szalagfűrészlapoknál (például a szalagfűrészgépeknél használtaknál) a hajtogatási módszer professzionálisabb, közismert nevén "három{0}}levélhajtás". Működés közben mindkét kéz irányítja a pengét, hogy lehetővé tegye a természetes forgást, három szimmetrikus hurkot képezve, amelyek rugalmasan egymásra halmozódnak, és virágszirmokhoz hasonlítanak. Ezzel a módszerrel a hosszú pengét olyan formára préseli, amely könnyen hordozható és tárolható a fogak károsodása nélkül.
Fontos megjegyezni, hogy a fűrészlap típusától függetlenül soha nem szabad derékszögben hajtogatni, vagy erős nyomásnak kitenni, mert ez a fogak töréséhez vagy a fém elfáradásához vezethet. A helyes hajtogatási technika magában foglalja a "természetes rugalmasság felhasználását egy nagy görbületi hajlítás létrehozásához", nem pedig a kényszerített deformációt, így meghosszabbítja a fűrészlap élettartamát.
