A fűrészlap specifikációit általában több alapvető paraméter fejezi ki, beleértve a hosszúságot, a szélességet, a vastagságot és a fogosztást (TPI, fog/hüvelyk). A specifikációk nagymértékben eltérnek a tervezett felhasználástól függően. A kézi fűrészlapok és a gépi fűrészlapok szabvány szerint nem teljesen azonosak, de az alapelv az, hogy ezeket a méreteket a különböző anyagok vágási igényeihez igazítsák.
Ami a hosszt illeti, a fűrészlapnak meg kell egyeznie a fűrészkerettel vagy a gép modelljével. Például a kézi fűrészek általában 300 és 350 mm hosszúságúak, míg a szalagfűrészlapok elérhetik a több métert vagy még hosszabbat is. A szélesség és vastagság közvetlenül befolyásolja a fűrészlap merevségét és vágási stabilitását. A széles és vastag fűrészlapok inkább egyenes vágáshoz és kemény anyagokhoz, míg a keskenyebb fűrészlapok íves vagy finom megmunkáláshoz alkalmasabbak.
A lábujj emelkedése az egyik legkritikusabb paraméter a fűrészlap specifikációiban. A kisebb fogosztás (magasabb TPI) finomabb vágást, de lassabb sebességet eredményez, amely alkalmas vékony lapokhoz vagy kényes anyagokhoz, például fémekhez; a nagyobb fogosztás erősebb forgácseltávolítást és nagyobb vágási hatékonyságot biztosít, amely alkalmas puhább vagy vastagabb anyagokhoz, például fához. Ezért a gyakorlati kiválasztásnál az anyagkeménység és a vágási pontosság alapján kell meghatározni a megfelelő fogprofilt.
A specifikációk részét képezik a különböző fűrészlapanyagok is. Például a nagy-széntartalmú acél fűrészlapok közönséges fához, a bimetál fűrészlapok fémvágáshoz, a keményfém fűrészlapok pedig nagy -szilárdságú anyagokhoz használhatók. Csak mindezen paraméterek figyelembevételével lehet a megfelelő fűrészlap modellt az adott munkakörülményekhez igazítani.
